Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Nemzetgyűlés 1920. november 13-án, a 128. ülésén tárgyalta az 1920. június 4-én Trianonban aláírt "Magyar Békeszerződésről szóló törvényjavaslat becikkelyezését". A megnevezés nem jelöl mást, mint azt, hogy a parlamentnek a magyar törvények közé kellett iktatnia a trianoni döntést. Az elfogadás nem lehetett kétséges, hiszen más lehetőség egyszerűen nem létezett. (A "vitában" persze voltak olyanok is, akik megtagadták a jóváhagyó szavazatot, de ennek legfeljebb csak szimbolikus jelentősége volt, a tényeken sajnos már nem lehetett változtatni.) A külső kényszer és a belső meggyőződés ellentétét jól dokumentálja Huszár Károlynak, a törvényjavaslat előadójának és a miniszterelnök, gróf Teleki Pál beszédének egy részlete. Huszár Károly előadó: Tisztelt Nemzetgyűlés! A külügyi bizottság megbízásából kegyetlenül szomorú kötelességet kell teljesítenem akkor, amikor a tisztelt Nemzetgyűlésnek elfogadásra ajánlom a trianoni békeszerződésről szóló törvényjavaslatnak a becikkelyezését. Méltóztassék megengedni, hogy ebből az alkalomból felolvassam a következő deklarációt (olvassa): "A Nemzetgyűlés, midőn a trianoni béke törvénybeiktatását elhatározza és annak ratifikációjához beleegyezését adja, az isteni igazság színe előtt s az emberiség lelkiismeretéhez fordulva kimondja, hogy ezt a békeokmányt valótlan adatokon alapulónak, igazságtalannak s az emberiség közös érdekeibe ütközőnek tartja, ("Úgy van! Úgy van!") hogy az nem a tények és érdekek kétoldalú megvitatásának és ebből eredő megegyezésnek az eredménye, hanem egyoldalú idegen akaratnak reánk való erőszakolása; hogy a Nemzetgyűlés tehát csupán ennek az ellenállhatatlan kényszernek engedve járul annak ratifikálásához; hogy e tényével nem róhat kötelezettséget azokra a területekre, amelyek benne képviselve nincsenek s nem szűnik meg abban bízni, hogy a ma uralkodó szenvedélyek lecsillapultával beálló jobb belátás utat fog nyitni a békekötés neve alatt elkövetett égbekiáltó igazságtalanságok jóvátételéhez." Mint előadó a javaslat mellett a törvény tartalmát illetőleg - őszintén megmondom - nem tudok felhozni egyetlenegy argumentumot sem. Tisztán a kényszerhelyzetnek engedve, mégis azt ajánlom a tisztelt Nemzetgyűlésnek, hogy az ország fontos, nagy életbevágó érdekében járuljon hozzá a ratifikációhoz. Ebben a gyászos pillanatban azonban az én lelkemből, és azt hiszem, az egész Nemzetgyűlés lelkéből fel kell, hogy fakadjon a földkerekségen lakó összes magyarok imája:

 

"Hiszek egy Istenben,
 Hiszek egy hazában,
 Hiszek egy isteni örök igazságban,
 Hiszek Magyarország feltámadásában!"

 

(A Nemzetgyűlés tagjai felállva kiáltják: "Hiszünk!". Felkiáltások a szélső balon: "Amen!") Bővebben: www.trianon.hu/keret.phtml

1920. június 4.: www.meh.eoldal.hu/cikkek/trianon_-1920_-junius-4_

Gróf Apponyi Albert: www.meh.eoldal.hu/cikkek/grof-apponyi-albert

64 (72) VÁRMEGYE ezerszazev.uw.hu/64varmegye.html

Kép

A világ legigazságtalanabb "békéje": Trianon, 1920. június 4.

Bővebben: www.trianon.hu/keret.phtml

Trianon Múzeum Várpalota:www.trianonmuzeum.hu/frames.php

József Atilla: Nem, nem, soha versét mondja Koncz Gábor: www.youtube.com/watch

II. TRIANON 1947. február 10.

Megkezdődött 1944. nyarától a Kárpát-medencében élő magyar lakosság származása miatti üldözése, rabszolgamunkára szállítása, "gulag"-ra hurcolása és legyilkolása valamint a bolsevik megszállás, rengeteg áldozatot követelt. Ez a tragikus időszak a magyar nemzet számára mintegy másfélmilliós emberveszteséggel, az 1920-ban elrabolt, majd részben - a bécsi választott bíróság döntése alapján - visszatért területek újbóli elvesztésével és hatalmas gazdasági, anyagi pusztulással járt.

A Magyar Szent Korona Országainak 1920-ban szétdarabolt gazdasági és politikai állapotát, az 1947. február 10-én aláírt párizsi diktátum (II. Trianon) az 1938 előtt megállapított határait némi eltéréssel visszaállította. Az eltérés, hogy a további csonkítás folytatódott a Pozsonnyal szembeni határszakaszon és itt három újabb falut - Horvátjárfalu, Oroszvár, Dunacsun - át kellett adni Csehszlovákiának. A diktátumban legfontosabb meghatározó szerepük a győztes nagyhatalmaknak volt. A magyar történelem egyik legtragikusabb időszakának lezárása és egyben kezdete volt a 60 évvel ezelőtt aláírt feltétel nélküli békediktátum.

A délvidéki népirtás áldozatainak számát csak becsülni lehet. A kommunista pártvezetés utasítására etnikai alapú, per nélküli kollektív büntető megtorlások voltak. A vérengzések során katolikus papokat, magyar hadifogoly katonákat és 35.000-45.000 magyar polgári személyt kínoztak majd gyilkoltak meg. Koncentrációs táborokban, becslések szerint több mint 70.000 német és magyar nemzetiségű polgári személy, nagyrészt öregek, asszonyok és gyermekek vesztették életüket éhség, fagyhalál, járványok, kínzás vagy kivégzés következtében.

Erdélyben és a Partiumban a magyar honvédség visszavonulása után a falvakat ellepték a román katonák. Bosszúszomjuk nem ismert határokat. Magyarremetén 41 magyar lakost, gyilkoltak meg. Gyanta községben 41 magyar áldozat maradt a román vérengzés után. 44 szeptember 24-én hat gyantai magyart a szomszédos Kishalmágyon öltek meg. Egyházi híveket megvertek, asszonyokat, leányokat megbecstelenítettek, gyújtogattak, féktelenül raboltak, romboltak. A környék áldozatai, a legyilkoltak nagy része huszonéves fiatal fiú és leány volt, de volt közöttük 11 éves gyerek és 65 éves asszony is. Az igazi hajtóvadászat a diktátum 1947-es aláírása után indult meg. A romániai gulágokon, lágerekben és a börtönökben becslések szerint 200 ezren pusztultak el.

Felvidéken is tombolt a "magyarírtás"! A háború elöl elmenekült majd hazatérni vágyó magyarokat a dobsinai állomáson kiszállították a vasúti kocsikból megásatták velük saját sírjukat és az áldozatokat, mintegy kétszáz asszonyt és gyermeket, halomra lőtték. A gyilkosok töltényei elfogytak a mészárlás közben, ezért a még élő gyermekeket megfojtották, vagy kapákkal verték agyon. Pozsony mellett, a Duna túloldalán, Ligetfaluban egy lövészárokba lőttek bele 90 magyar leventét. Az áldozatok tizenéves csíki székely fiúk voltak, útban, haza szülőföldjük felé.

Kárpátalján közel 50.000 magyar esett a vörös diktatúra áldozatává. A gulágra elhurcoltak, a "malenykij robotra" kényszerített férfiak, de az otthon maradottak, a megcsonkított, családfő nélkül maradt családok ugyanolyan áldozatok lettek, mint a haláltáborok pusztulásra ítélt ártatlan foglyai. Kárpátalján, Szolyván kezdődött el a magyarság "újkori Golgotája és mindazok a borzalmak amelyeket a kevés hazatért honfitársunk tragikus visszaemlékezésekben és lágerversekben örökítettek meg.

A csonka-ország genocídiuma a Tiszántúlon, a fővárosban, az ország középső részén és a Dunántúlon olyan méreteket öltött amely példanélküli a világtörténelem során! Elkezdődött az ezeréves keresztény - keresztyén Magyarország megsemmisítése, de minden gonosz erő ellenére, a nemzet újraéledt, mint a főnixmadár amely maga a halhatatlanság és a megújuló élet !

(idézet) Mindszenty József hercegprímás "Emlékirataim" című könyvéből

Este szentségimádásra hívtam a főváros népét; magam a Szent István Bazilikában vezettem a szentórát. Tízezrek mondták utánam - sírva és zokogva - az alábbi imát:

Mindeneknek Mindenható Teremtője, Alkotója, Ó Nagy Isten! Amitől gyötrelmes napokon és vergődő éjszakákon tartottunk, rettegtünk, hogy földi igazságban, emberi megértésben és emberi érzésben a mi reménykedésünk dőre és kába lesz: az ítélkező nemzetek határozatából országunkra, népünkre - épp ebben a kegyetlen pillanatban - az újabb országcsonkítás is elkövet­kezett.

Most írják alá Párizsban a magyar békét, a világ-békemű legnagyobb parcellázását címerben, földben, lelkekben, házakban, temetőkben,- iskolákban, templomokban, a Nagy­asszony és Szent István ezeréves örökségében. Akik aláírták, élvezik a pillanat történelemszerűségét, az aláírók a történe­lembe, a tollak a múzeumokba kerülnek; de mi tudjuk, hogy ezek a tollak gyémánttűknél sebezőbb vastollak, amelyek millió szívek táblájára írnak. ...