Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Látnivalók

Markazi víztározó

Az RWE tulajdonában lévő Mátrai Erőmű Rt. víztározója elsősorban ipari célokat szolgál, de az erőmű egyesületein keresztül jóléti hasznosítás is biztosított. Így az engedéllyel rendelkezők horgászhatnak, csónakázhatnak, vitorlázhatnak, szörfözhetnek a tavon. A tó felülete 154 ha, 8,7 millió köbméter vizet tárol, legnagyobb mélysége 14-15 m. Kedvezően befolyásolja a mikroklímát, így a körülötte lévő mezőgazdasági termelést is. Partján és a környékén 400 épületből álló településrész biztosítja a pihenést.

Kápolna

A római katolikus kápolna a XVIII. század végén épült copf stílusban. Útmenti homlokzattornyos, későbarokk kápolna. Fákkal körülvéve szabadon áll a község délnyugati vége előtt. A kisméretű épület vegyes alapanyagból (tégla, terméskő) épült, alaprajza téglalap, 3/8 záródással. A homlokzati falat a kápolna egyetlen bejárata töri át. A falazott, barokk vonalú tornyocskát gúla idomú, bádoglemezzel fedett sisak koronázza. Kétoldalt barokk vonalú oromfalrész emelkedik. A kápolna hosszoldalait egy-egy félköríves ablak töri át. Az épület feletti nyeregtetőt bádoglemez fedi.

Melegvizű tó

A falu közepén melegvizű forrás fakad, mely télen sem fagy be. Ezt zsilippel elrekesztve kicsiny tóvá szélesedik. Régebben itt mostak a falu asszonyai, ma diszhalakkal betelepítve hangulatos pihenőhellyé vált.

Római katolikus templom

A jelenlegi templom 1910-ben épült a hirtelen összeomlott régi templom helyén. Oltárképén Szent László vizet fakaszt. Vidéki mester munkája a XVIII. század második feléből. A bejárat feletti kórust nemrégiben újították fel, a festés markazi mester (Kovács György) munkáját dícséri. Itt látható az orgona is, a plébánia 1839-ből való.

Markazi várrom

A községtől északnyugatra fekvő 631 m magas Hegyes-hegy déli nyúlványán, a Várbércen (460 m) találjuk a markazi vár romjait. A köves Tatár-mezőből (korábban lőtér) három oldalról meredeken emelkedik ki a Várbérc, amely csak északról kapcsolódik közvetlenül a Hegyes-hegyhez. Megközelítése a zöld háromszög és a zöld L jelzésen lehetséges.

A várat a hagyomány szerint a tatárjárás idején építették. Valószínűbb azonban, hogy a tatárjárás után meginduló nagy várépítkezés során a XIV. sz. első felében, vagy még valamivel később épült. Korai története is minden bizonnyal a Kompolti családhoz kapcsolódik, akik Markaz környékén már a XIII. században birtokokat szereztek.

Legjobban a keleti fal maradt meg mintegy 9 m magasságig. A század első negyedében e falban lőréseket és ablaknyílásokat említettek. Nyugati fala 1,8 m vastag, s a század 30-as éveiben még majdnem 1,5 m magasságú volt. A déli falon nagy törések vannak, az északi pedig csaknem teljesen elpusztult, maradványait nagy omladékréteg takarja.

A várban még nem végeztek feltárást. Területe kb. 860-900 négyzetméter lehetett. A helyi hagyomány szerint, melyet Bél Mátyás jegyzett fel 1730-1735 között: "Markaz vára szintén csak rom. A helybeliek mesélik róla, hogy építését csak megkezdték, de be nem fejezhették, mert amit nappal építettek, éjjel szétszedték."

Tájház

A markazi Tájházat az 1870-es évek elején Valkó Vendel helyi mester építette. A markazi lakóház típusa szarufás, torokgerendás, vízvetős, deszkaoromzatos, háromsejtű ház volt. A tájház nem típusos háromosztatú. Eredetileg is két család részére épült, 2 külön bejárattal 1 szoba, konyha. Hacsavecz Béla visszaemlékezése szerint, általában egy család lakott benne. A hátsó részben átmenetileg laktak vendégcsaládok. Teteje nád, korábban tetőfedésre rozsszalmából kötött zsúpot használtak.

A XIX. sz. közepe előtt Markazon fából építkeztek, később patakkőből vagy kőbányák, kőfejtők terméséből. A tájházat durván faragott patakkőből, agyagos földbe építették.

A lakórészekben eredetileg szabadkéményes konyha és kemencés szoba található. A lakóépülettel párhuzamosan húzódik egy kamrából és egy eszköztárolóból álló gazdasági épület. A ház utolsó tulajdonosa Barta Veron (Bikulya) volt. Halála után az akkori Községi Tanács megvásárolta és a Műemlékvédelmi Felügyelőség segítségével felújította. A látogatók előtt 1988-ban nyitották meg.

Hegedűs Istvánné, Ágnes néni – akinek szívügye volt a régi eszközök, berendezési tárgyak megmentése – vezetésével idős asszonyok gyűjtötték össze a faluban még fellelhető tárgyakat. Ágnes néni volt – 2003-ban bekövetkezett haláláig – a ház gondnoka. Ízes tájszólással, itt-ott tót szavakat belekeverve mesélt az idelátogató vendégeknek. A berendezési és felszerelési tárgyak java része a XX. sz. elejéről származnak.

Melegvizű tó

A falu közepén melegvizű forrás fakad, mely télen sem fagy be. Ezt zsilippel elrekesztve kicsiny tóvá szélesedik. Régebben itt mostak a falu asszonyai, ma diszhalakkal betelepítve hangulatos pihenőhellyé vált.